Kristályvölgyi hírek 2017 videó

Évszázadokig természetes és működőképes volt az életnek egy olyan rendje és formája, ahol az egyének, családok, közösségek teljesen vagy jórészt önmagukat látták el. A családi vagy közösségi öngondoskodás az élet fenntartásának és továbbvitelének volt a normális típusa. Senki nem kérdőjelezte meg, senki nem akart mást. Az önellátást és az öngondoskodást jószerivel csak kiegészítette az egyre sokrétűbb kereskedelem.

Az ipari forradalom és az ipari társadalom sem rúgta még fel az önellátást és öngondoskodást, csak a globális fogyasztói modell kierőltetése és a manipulált piac érdeke változtatta meg végleg a mindennapi élet törvényét és az életszervezés alapvető formáit. A szocializmus háztáji gazdálkodása is megőrizte az önellátás számos elemét, noha az államkapitalizmus működése is elkezdte a régi önszervezési minták háttérbe szorítását.

A drámai fordulat az elmúlt harminc évben játszódott le. Nem csak a városi, hanem a falusi családok is felhagytak a részleges önellátással is. A kerteket füvesítették vagy egyáltalán nem gondozták.  A közel sem mindig elfogadható minőségű élelmiszereket a nagy (jórészt külföldi tulajdonú) üzletláncok áruházaiban vásárolták meg, vagy például a házakban, lakásokban áttértek az elektromos-, vagy később elsősorban a gázfűtésre.

Ez nem éppen fenntartható új életforma, s új életszemlélet. A családok minden tekintetben a külső, „piaci”, vagy állami ellátórendszer szolgáltatásaira csatlakoztak. Ezzel még inkább arra kényszerültek, hogy bérmunkások legyenek, mert a szolgáltatások árát fedezni kellett a családok jövedelméből. Nem véletlen, hogy a család is visszafejlődött, zömében csak fogyasztói közösséggé épült le, ahol az élet fenntartása kizárólag a megszerzett jövedelmektől függött.

Az elmúlt tíz év azonban egyre nyilvánvalóvá tette, hogy ez a szélsőséges életkiszolgáltatottság, felelősségáthárítás, öngondoskodás-feladás széleskörű társadalmi krízissé válik. Önmagában már a külső ellátórendszer alacsony színvonala miatt is, hiszen az olcsó áruk sokasága egyúttal az életminőség romlását hozza magával. Ez nem csak az élelmiszer ellátásra vonatkozik, hanem az életfenntartás szinte minden területére. A szegénység bővülése, vagy a munkahelyek számának visszaesése a krízist felnagyította.

Főként azért, mert a családok jelentős hányada már nem vállalt felelősséget önmagáért, sőt a fizikai munkától is elhatárolja magát. Szinte mindent ingyen, házhoz szállítva akar kapni. A legfrissebb fordulat azonban reálissá tette, hogy az élet bármikor veszélybe kerülhet, kezdve a pénzügyi világválságoktól a nem európai migránsok jól szervezett beözönléséig. Ezért a családok kisebb része már „felébredt”, visszatanulja a (legalább részleges) önellátást, törődik saját egészségével, vagy önként megszerzi azt a tudást, amivel ismét új, de már valóban fenntartható életformát teremt magának.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük