Energetika és jövőkép a 21. századi Magyarországon részlet (greenfo.hu)
„Az atomenergia a legtisztább energia”, hallhatjuk az éppen kormányon lévő politikusoktól – ugyanazoktól, akik kormányon kívül ennek éppen az ellenkezőjét állítják. E tárgyban korrekt szakmai értékelést persze ne tőlük, hanem a tudománytól várjunk. Ám az energiatervezéssel foglalkozó kutatók világszerte atomellenes energiaforradalmat hirdettek. E témában hazánkban is folyik tudományos vizsgálódás.
Az ELTE „Erre van előre” energiatervezési kutatócsoportja a megújuló energiák és tárolási technológiák hazai potenciáljainak felmérése mellett, egy számítógépes elemzés segítségével, már a fenntartható energiarendszer felé való átmenet lépéseit is felvázolta. Figyelemre méltó, hogy az egymástól is független kutatások legfontosabb megállapításaiban egyetértés van. Így például abban, hogy a fordulat kulcsa az energiaforrások felhasználásának visszafogása, a hatékonyság fokozása – ugyanis az energiarendszer teljes életciklusában a veszteség mintegy 95%-os. Ezt javítva néhány évtized alatt mi is kizárólag környezetkímélő és helyi energiaforrásokra támaszkodhatnánk – több más országhoz hasonlóan, ahol ezt már célként fogalmazták meg. A megújuló energiaforrások potenciáljai és a technológia mindehhez rendelkezésre állnak. Adottságaink sok tekintetben jobbak az európai átlagnál, így a környezeti hő (ezen belül a geotermia) és a napenergia, de a biomassza decentralizált hasznosítása is remek lehetőségeket kínál.
Meglepő módon a hazai szélerőművek is jól teljesítenek, egységnyi teljesítményre vetítve 15%-kal több áramot termelnek, mint az európai átlag. Ennek fő oka, hogy sokhelyütt a szélturbinákat a területfejlesztés motorjaként olyan leszakadó térségekbe is telepítik, ahol a szélviszonyok sem ideálisak. Nem úgy, mint a Kisalföldön, ahová a Duna-völgy szélcsatornájából a nyugati légtömegek bezúdulnak, és ahol szélturbináink többsége működik.
A mai átlagos napelemek teljesítménye kétszerese a 10 évvel ezelőttinek, sőt a hibrid rendszerek már hőt és áramot egyaránt termelnek. Megjelentek azok a napelemek is, amelyek mindkét oldalon fényérzékenyek, így 20-30%-kal több áramot biztosítanak, mint társaik. A színes napelemváltozatok mindenféle építészeti környezetben sikeresen és olcsón alkalmazhatók, a legújabbak a cserepezést is kiváltják. De a környezeti hő alkalmazásában is áttörés mutatkozik, leginkább a levegő hőjének hőszivattyúkkal történő hasznosítása terén.Évről-évre új eredmények születnek az energiatárolásban is, ami megint csak egyre közelebb hozza a környezetkímélőbb energiatermelés korszakát.
Európa boldogabb és bölcsebb országaiban a fenti problémákat már felismerték. Ezért az EU áramtermelésében a helyi, megújuló források aránya gyorsan bővül, tavaly már 30% volt. Még meglepőbb, hogy az újonnan átadott erőművek 90%-a megújuló energiaforrásokat használ. Több országban egyenesen a megújuló energia dominanciájáról beszélnek. Mert ahol a szakemberek nem a kifogást, hanem a megoldást keresik, ott az sem lehetetlen, hogy az időjárásfüggő áramtermelés akár az igények teljes egészét fedezze, mégpedig úgy, hogy az ellátás színvonala lényegesen jobb a hazainál (például sokkal kevesebb az áramszünet). Ezeken a helyeken a mérnöktársadalom halad az energiaforradalom élén. Szakmai szövetségeik (így a Dán Mérnökök Szövetsége) egyetemekkel, energetikai cégekkel összefogva jelentkeznek olyan tudományosan megalapozott tervekkel, amelyek a 100%-ban megújuló energiarendszert elérését célozzák, az átmenethez alig 2-3 évtizedes időkeretet meghatározva.
Eközben az atomenergiáról kontinensünkön már múlt időben beszélnek, hiszen az nem váltotta be az 50 éve még hozzá fűzött reményeket. A balesetek ugyanis láthatóan nem kerülhetők el, és ennek következményei most már mindannyiunkat sújtanak. A Nemzetközi Nukleáris Eseményskála legrosszabb három kategóriájába eső, vagyis a jelentős földrajzi térségeket érintő, igen súlyos baleseteknek a száma nyolcra bővült. De az atomenergia normál üzemben is komoly környezetterhelést okoz. Mint azt a Svájci Szövetségi Statisztikai Hivatal számítása igazolja, az alpesi országban kimutatható mindennemű környezetterhelésnek 17%-a az atomenergia számlájára írható (lásd energialábnyom). Ide említendő, hogy sokak szerint néhány évnyi áramtermelés radioaktív hulladékát nem túl etikus 100 ezer évre az utódaink nyakába rakni. Mert ezzel a hulladékkal a gondok már most jelentkeznek. Egy amerikai katonai tárolóüzemben 2014-ben több baleset is történt, aminek következtében radioaktív anyag is került a környezetbe. Ez persze energetikai célú atomhulladék-lerakóval nem fordulhat elő – mert ilyen a világon még sehol nem működik…
Munkácsy Béla
ELTE „Erre van előre” energiatervezési kutatócsoport vezetője.
