Mai világ és a szimbólumok

Mai világunkra jellemző, hogy a szimbólumokat profanizálják, tömegcikké alacsonyítják. Amíg a szimbólum betöltötte eredeti közösség-összetartó, a profán világot a szellemi világgal összekötő szerepét, addig a közösség tagjai számára nyilvánvaló volt jelentése. Mára a néphagyomány már nem száll apáról fiúra, valahol a jelképek jelentéstartalma is elveszett. Szakkönyvek íródnak azért, hogy valahonnan megismerhetővé váljon a jelentésük. A szimbólumok kereskedelmi visszacsatolása tetoválás vagy ékszerek formájában a szimbólumok halálát hozhatja magával. A szimbólum átalakul üres képpé, tetszetős ábrává, esetleg új jelentést kap. Ezer éve a kereszt vagy a hal arra utalt, hogy tulajdonosa keresztény. Ma egy húszdekás aranykereszt viselője biztosan nem keresztény, hal alakú medált sem feltétlenül keresztények hordanak. Divat a születés szerinti csillagképábrákat, szimbólumokat viselni, a hal alakú medál arra utal, hogy viselője a Halak jegyében született. A hal keresztény szimbólumként ugyanakkor sok gépkocsin matrica formájában ismét visszaköszön.

A szimbólumok saját kultúránk és valamennyi emberi civilizáció megismeréséhez elvezetnek, hiszen gondolkodásmódunk alapvető sajátossága a (jel)képek és analógiák használata. A környezet természeti jelenségei, élőlényei és maguk az ember teremtette tárgyak is a képalkotás alapszókincsébe tartoznak. Minden a világról alkotott tudás kifejezőjévé és érzéki szemléltetőjévé válhat. Például a fény, az ég mindenütt a menny, az istenség, a földön túli erő szimbóluma, és a sötétséghez egyetemes érvénnyel kapcsolódik a pusztulás, a halál képzete. A madár az ősi koroktól megjelenő lélek-szimbólum: az egyiptomi madár alakú ba-lélek, az óind Upanisadok lélek-hattyúja, a kereszténység Szentlélek-galambja egyaránt a lélek-madár archetípus variánsai. A ragadozó madarak az égi eredetű hatalom megtestesítői, a magyar eredetmonda turulja csakúgy, mint a görög mitológiában a Zeusz-sas. Számtalan példa bizonyítja a különböző kultúrák analógián alapuló szimbólumainak jelentésbeli rokonságát, a jelképteremtés és használat egyetemes jellegét. Ugyanakkor a jelentések eltérései, az adott környezethez igazodó tartalmai egy-egy kulturális terület sajátosságait emelik ki. Míg a kínai hagyomány jin és jang eszméjében a női és férfi elem egymást kiegészítő, egyenértékű, egységbe foglalt alapminőség, addig a bűnbeesés vétkét a nőnek tulajdonító kereszténységben a férfi és nő – mint szellem és anyag – dualisztikus ellentétpárként is megjelenik.

(http://www.ideal.hu/ezoteria/2169-szimbolumok-jelkepek.html)

Ősi szimbólumaink

Számszimbolika

A számok szimbolikáját véve alapul, megállapíthatjuk, hogy a legrégibb idők óta a világ népeinek pogány vagy keresztény hite bizonyos számoknak bűvös erőt, jelentőséget, jót vagy rosszat tulajdonított. Sorozatunk második részéhez abban a hitben kívánok jó olvasást az Új Kelet barátainak, hogy valamelyest sikerül, hogy beljebb kerülniük a számszimbolika csodálatos világába.

 Az Egy, pont és a Kör kapcsolata

„Az asztrológia metafizikája az, ami az őskor egyetlen metafizikája: Minden Egy. És ahogyan ezt a metafizikát a Tabula Smaragdina tételére – az, ami fent van, ugyanaz, mint ami lent van – felépíti, s ahogy a világ keletkezésére, a föld geológiai alakulására éppen úgy, mint a népek, az osztályok, a nemzetek, s az egész emberiség történetére, az ember egyéni sorsára, egyéni alkatára vonatkoztatja, egyetlen alapvető gondolatot mond ki: az analógiát.” (Hamvas Béla)

Az euklédeszi geometriában a tovább nem osztható egységet jelöli. Szepes Mária azt írja róla: Minden erőhatás kezdete, a szunnyadó erők áttörésének kapuja. Hamvas Béla szerint az Isten rejteke. Dethlefsen szerint, mivel a pontnak sem kiterjedése, sem fizikai helye nincs (tehát dimenziója se), ezért nem a mi világunkból való, ahol mindennek van kiterjedése és dimenziója. Vagyis a pont metafizikai jelenség. Benne van minden, de csak mint lehetőség, megvalósulatlan állapot. Ezért a pont, bármilyen jelentéktelennek tűnik is, valójában a MINDEN! Ékes Ákos szerint a pontban benne van minden dolog, csak a tökéletes ellentétével együtt, ezért ezek kioltják egymást. De amint megbomlik az egyensúly, azonnal létrejön valami. A pont az állandóság, az örökkévalóság állapota. A kiindulópont, és a végpont. Kezdet és vég. Alfa és Omega.

Az egy, analóg a körrel, és a ponttal, mert a pont ugyanúgy a semmit tartalmazza, mint a kör, ami pedig mindent tartalmaz. A minden és a semmi ugyanaz a megfoghatatlan dolog két véglete, tehát azonos egymással.

A kör a Tao, a világmindenség jele is, az oszthatatlan lényeg.

A kör önmagába visszatérő görbe vonal, amelynek nincsen kezdete és vége. Bárhonnan indulunk el egy teljes kör vonalán, ugyanoda érkezünk vissza egyszer. Így folytathatjuk a végtelenségig.

Ha a Magyarországon, Zalaszántón található buddhista sztupát képzeletben felülről megfigyeljük, térben lévő köröket és koncentrikus köröket fedezhetünk fel. Ekkor a sztupa csúcsát pontként érzékelhetjük. Egy hit-közösséghez tartozó építmények olyan formában épülnek, amik kifejezik a közösség hitvilágát. Minden formának a hithez tartozó jelentősége van.

 „ A kör először is egy kiterjedéssel rendelkező pont, részesül annak tökéletességéből. Így a pontnak és a körnek közös szimbolikus sajátosságaik vannak: tökéletesség, egyszerűség, a megosztottság és különbségtétel hiánya… A kör jelképezheti a teremtett határokat is, másképpen fogalmazva, a világot, ahogyan elválik tőle.

A koncentrikus körök a lét fokozatait jelképezik, a teremtett hierarchiákat. Ezek együttesen jelenítik meg az egyetlen és meg nem nyilvánuló lény egyetemes manifesztációját. Mindebben a kört oszthatatlan teljességében látjuk…

Kör, körmozgás, idő, isteni erő

A körmozgás tökéletes, megváltoztathatatlan, kezdet és vég nélkül való, változások nélküli; ez teszi lehetővé, hogy az időt jelképezze.

Az idő úgy definiálható, mint egymással egylényegű pillanatok folyamatos és változatlan egymásra következése… A kör így az eget is szimbolizálja, a körkörös és eltéríthetetlen mozgással…
A kozmikus eget is szimbolizálja a kör, különösen a földdel való kapcsolataiban. Ebben az összefüggésben a kör szimbolizálja az ég tevékenységét, dinamikus beilleszkedését a világmindenségbe, gondviselő szerepét, példaszerűségét.

A teremtés felé forduló isteni erő szimbólumaihoz csatlakozik, amelyeknek életét megteremti, szabályozza és rendezi. A kör nemcsak változatlanságában szimbolizálhatja az isteni erőt, hanem szétáradó jóságában, mint minden dolog eredete, létfenntartója és betetőzése; a keresztény hagyomány azt mondaná: mint alfa és omega.”

http://www.okotaj.hu/szamok/27-28/szimbol.html

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük