Az asztrológia a múlt tudománya?

 

Valaha az ember a természettől tanult, emiatt bölcs volt. Az ember elemi érdeke volt az őt körülvevő környezet minél pontosabb megfigyelése, megismerése.

Ennek bizonyítéka a természettel való együttműködés, melynek magyarországi megvalósulása ebben a videóban látható.

A 16. században és a 17. század első felében, Európában vallásháborúk pusztítottak. A helyzet a vesztfáliai béke és az angol polgárháború után stabilizálódott, a bölcsesség és a tudás forrását jelentő emberi kinyilatkoztatás elsődleges forrásában, a természetfelettiről és a hitről alkotott nézetekben zavar keletkezett, ami jelentős bizonytalanságot keltett az emberekben. Ekkor kezdődött az Értelem kora. Európa nyugati feléről jövő szemléletben a bölcsesség helyett az ész vált a fontossá, a bölcsesség elavult lett. Az adott természeti törvények és feltételek szerinti életmódot felváltotta a természet uralása, átalakítása. Megjelent a „haladás”, a valahonnan valahová fejlődés eszménye. Az ok- okozatok felfűzésével az okosság (gyakran okoskodás) előtérbe került. A természettől tanult bölcsesség ódivatú, komolytalan, ósdi lett, gyakran a gúny tárgyává vált. Nevetségessé vált, ha valaki bölcsen tűri a sors megpróbáltatásait, elfogadja, amit a sors számára kínál. Az ember „kiemelkedett” a természetből és a természet legyőzésére készítette fel magát. Az ész társadalmában a tudomány a király, melyben a anyagi elven alapuló tudás hordozói lettünk. A bölcsesség a természet elvére épülve egységesen szemléli a világot, míg a tudomány azt felosztja, részekre szakítja.

Okkultista ismeretek – így az asztrológia is – azon az elgondoláson alapulnak, hogy a világ oszthatatlan és osztatlan egység, amelyben minden dolog kapcsolatban van a másikkal, de ezek a kapcsolatok természete nem írható le az érzékszervekkel tapasztalt fizikai és időbeli kategóriáival.

Tehát:

Az asztrológia a természetből tanult bölcsességet tartja fontosnak. Egészlátó, képi, képzeleti. Számára a világ oszthatatlan egység, melyben minden élő és élettelen dolog kapcsolatban áll egymással. Egy láthatatlan erő rendet tart, amely minden élő és élettelen dologra egységesen vonatkozik.

A tudomány ok-okozati láncolatokkal él, melyben az anyagi, ember számára megfogható dolgokat tanulmányozza, amelyeket részekre szakítva figyeli, méri, vizsgálja.

Hasonlatos az okkult tudomány és a materialista tudomány ellentéte az emberi két agyi félteke működésének a különbségéhez.

Az emberi nagyagy – egymással szimmetrikus – jobb és bal felét értjük. Az agy jobb féltekéje irányítja a test bal oldalát, a bal a test jobb oldalát. A két félteke nem azonos módon működik. A bal agyfélteke felelős a beszélt és az írott nyelv, a logika (ok-okozat), a számolási képességekért és elvont, tudományos fogalmakért. A jobb agyfélteke a mintázatok és formák felismeréséért, arcvonásokra való emlékezésért, művészetekért, humorért, zenéért, táncért, képzelőerőért és a téri képességekért.

Ha szeretnénk magunknak szellemi, lelki és testi egészséget, teljesen egészet látni a világról, akkor az “ez is igaz, a másik is igaz” szemléletet kell magunkba építeni. A “vagy ez, vagy az” személet az egészségünk elvesztéséhez vezet, mert az egész valóságából csak az egyik oldalt fogadjuk el, ezzel lehasítjuk magunkból az egészhez szükséges egyik fontos összetevőt.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük