Neszvedáné  Lovász  Katalin vagyok, 1952. 09. 05.-én 10 óra 12 perckor születtem Budapesten.

1956 december 15.-én egy súlyos, életveszélyes mérgezésen estem át, amely a rosszul álló 12-es házas Mérleg Neptun állásom fizikai megélése volt. Élet – halál között lebegtem, de egy csodálatos orvosnő önzetlen segítsége megmentett. Hálával gondolok rá, mert az eddigi életem, a sok nehézség és gondok ellenére is csodálatos, eseménydús volt. 1956 Karácsonya életem legszebb, szinte transzcendens élményévé vált. Lehetetlen leírni azt a szeretetmennyiséget, amely felém áradt akkor. Olyan voltam, mint egy antenna, amely erre van ráhangolva. Egész életemre való mennyiségű szeretetmuníciót gyűjtöttem össze egy pár nap alatt. Gyermekkorom érzelem-gazdag baráti köre főleg a zene és az éneklés köré szerveződött. Elbűvölt, szinte eksztatikus magasságba emelt a zene szépsége, az együtt-éneklés öröme. Fantasztikus tanáraim voltak. A művészettörténet, a képző,-és iparművészet nagyon érdekelt, képtárakba, múzeumokba jártam, sokszor szinte „megszólaltak” a kövek nekem, régi ismerősként találkoztam velük. (Skorpió ascendens) Az úttörő mozgalom erkölcsileg magas szinten álló képviselőivel kerültem kapcsolatba, akik segítségével a közösség összetartó, erősítő erejét megismerhettem. (11-es házban álló Mérleg Vénusz)

Serdülő korom már nem volt ilyen harmonikus. 16 éves koromtól kezdődően, a magam keresése, a közösségbe való beilleszkedésem már nem volt könnyű és zökkenőmentes. Az éneklés abbahagyásával furcsa, különös betegség nehezítette az életemet. A pánik betegséghez hasonló, főleg éjszaka rám törő rosszullétek bántottak. Minden kivizsgálás ellenére nem találtak az orvosok semmi rendelleneset. Pszichiáter is egészségesnek talált. (Neptun a 12 házban.) Ezek a tünetek közel harminc évig tartottak, miközben az életemet kielégítően vezettem. Tanultam, dolgoztam, férjhez mentem, gyerekeket szültem. (Három fiam van.) Túlérzékenységem miatt zárkózottabbá váltam, amely előkészítette az utat a belső útra téréshez. Életem normális viteléhez szükségem volt a relaxációs és meditációs technikák spontán használatára. Gyűjtöttem az energiát, nem pazaroltam. Harcoltam a minőségi életért, mindig igényes és kissé (férjem szerint nem kissé) maximalista voltam. Szerintem nem jó tulajdonság a maximalizmus, mert emberileg elérhetetlen célokért él. (Rosszul álló Oroszlán Merkúr.)

42-éves koromban szinte berobbant a életembe az ezotéria igénye, óriási szükségemmé vált az élet nem anyagi vonatkozású részének a megtapasztalása. Agykontroll, reiki, jóga elmélete és gyakorlata, láthatatlan energiák érzékelése és a hozzájuk kapcsolódó keleti- nyugati filozófiák, vallások tanulmányozása következett. Segítettek ebben dr. Weninger  Antal jógáról szóló könyvei, dr. Popper Péter könyvei, előadásai és a Biblia olvasása. Az  ember természetbe való beilleszkedésének és kiválásának kérdése érdekelt. Az egész földgolyóra ható folyamatokon, László Ervin és tudóstársai által felvetett problémákon elmélkedtem,- mindig egy kicsit filozófus alkat voltam – miközben elláttam a családomat étellel, tiszta ruhával, építkeztünk, hallgattam gyerekeim panaszait az iskolai élet nehézségeiről és a tanárok túlzott igényeiről, a lányok furcsaságairól. Próbáltam okosságokat válaszolni kérdéseikre.

Alapvető változást hozott életembe az asztrológia megismerése. Az ezotérián belül bárhová fordultam, beleütköztem egy-egy asztrológiai alapfogalomba. Nem volt mit tennem, el kellett kezdenem az asztrológia megismerését. Soha nem olvastam el az újságokban olvasható jóslatokat, mert kapásból ostobaságnak találtam azokat. (Most sem olvasom el.) Takács Tibor asztrológus a mi évfolyamunkkal kezdett tanítani. Gyakorlatias, földies oktatásával ráébresztett arra, hogy az asztrológia elsősorban nem jóslás, hanem egy önismereti módszer, amellyel a világmindenség törvényszerűségeit is megismerhetjük. Rengeteg asztrológiai, keleti-nyugati lélektani, emberismereti módszert tanulmányoztam, amelyek segítségével az élet alapelveit megismerhettem. Állandó tanulás állapotában vagyok, amely folyamat alatt, hol a részletek megismerésétől jutok el az általános ismeretekig, hol fordítva az általánosból következtetek a részletek felé. Minden módszert alaposan átgondolok, átmeditálok, vagyis eggyé olvadok vele, amely a megismerés nem szokásos technikája.

Az asztrológia, mint az élet alapelveire épülő tapasztalati tudomány működik. Elvei általános érvényűek és viszonylag világosan érthetőek. Asztrológiai tanulmányaim második évében teljesen elmúltak az éjszakai panaszaim, talán a megváltozott, rendeződött belső világom segített ebben. A transzperszonális tréningek, a belső csend és tiszta tudatállapot megismerése, amely a jóga-meditáció része, hatással volt a gyógyulásomra. A fejlesztő szándékkal élt élet, amely nem ismer lehetetlent, mindent képes meggyógyítani, csak hagyni kell, hogy a jó megtörténjen. Példaképem Beáta Bishop, aki emberfeletti erővel győzte le a biztosan halálos betegséget. A Transzperszonális Egyesület segítői nagyon sok rákos embert kísérelnek meg meggyógyítani, vagy a hátralevő hónapokat könnyebbé teszik számukra.

Legutóbbi transzcendens élményem, apám halála volt. Haldoklása idején olvastam el  Szögjal Rinpocse: Tibeti könyv életről halálról című könyvét. Ezután az emberi lélek legmélyebb poklaiba merészkedtem le, ahol meg lehet bocsájtani, le lehet zárni mindent és oldani lehet a fájdalmas görcsöket, kötéseket, és a lelket el lehet engedni. Azóta sokkal jobban érzem magam, hálás vagyok a sorsnak, hogy élhetek, és az élet minden apró örömének tudok örülni. Sokszor olyan vagyok, mint egy gyerek. Mindent szeretnék megtapasztalni, megtanulni, megélni, játékosan, humorosan veszem magamhoz a nehéz problémákat is. Az élet alapvetően egy nagy játék, túl kell élni a nehézségeket, ha százszor esek hasra, százszor fel kell kelni. Képes lettem nevetni a saját hibáimon. Semmi sem olyan komoly, mint azt hisszük, mindent ki lehet javítani, amíg élünk, mindig mindent újra lehet kezdeni.

 2000-07-04 

Neszvedáné  Lovász Katalin