Mi az egészség?

 

Mi a testi egészség (fizikai szint)?

 

Dr. Arany György megfogalmazásában válaszolok erre a kérdésre. A test olyan egység, amelyben a különféle szervek mindegyikének más és más szerepe van, mégis valamennyi kölcsönösen együttműködve, szerves egészet képez. Bármelyik része megbetegszik, az kihat az összes működésére.

Az idegek szerepe:

A különböző szervek érintkezését elsősorban az idegrendszer bonyolítja le.

Az idegek útján cserélődnek ki a külső és belső ingerek, amelyek az egyes szerveket irányítják és befolyásolják. Az egészséges szervezet szabályozó berendezései segítségével a legkisebb ingerre is reagál, aminek célja az, hogy életjelenségek egyensúlyban maradjanak.

Ilyenkor a hirtelen keletkező zavarok kiegyenlítődnek, amivel az ártalmas hatások kizáródnak.

A betegség keletkezésekor a szervezet ilyen önszabályozása zavarttá válik, az ellentétes folyamatok nem egyenlítődnek ki, felborul a belső egyensúly. Orvosi értelemben akkor beszélünk betegségről, mikor az ártalmak és a védelmi berendezések közötti egyensúly annyira felborul, hogy a szervezet szabályozása elégtelenné válik. Ilyenkor a támadó behatások túlsúlyba kerülnek a védelemmel szemben.

Ha betegek vagyunk, akkor először feltétlenül forduljunk orvoshoz! Ne kísérletezzünk csodagyógymódokkal! Feltétlenül ki kell szűrni az akut életveszélyes állapotokat.

A megfelelő vizsgálatok és a diagnózis után szabadon eldönthetjük, hogy orvosi és/vagy természetgyógyász és /vagy lelki terápiát választunk-e.

Mi a lelki egészség ? (asztrálszint)

Dr. Weninger Antal (orvos, jógi) gondolatai a 1943-ban megjelent művéből, ami nyelvezetével és szokatlan gondolatával ma nem divatosnak, talán kissé ódivatúnak, régiesnek tűnik. Attól tartok, hogy manapság túl gyakran dobjuk ki a régi jó és bölcs gondolatokat az új kedvéért, mert gyakori az – a szerintem hibás – szemlélet, miszerint az újonnan felfedezett”csoda” feltétlenül jobb a régi bölcs gondolattól.

Véleményem szerint, a „jellem” fogalomnak és jelentőségének sokkal több értéket kéne tulajdonítanunk a jelenleginél. A mai életre jellemző, hogy uniformizált, egyéniséget bedaráló életet élünk, ezért több figyelmet kéne fordítani a jellemünk tudatos fejlesztésére, mert egyéni jellemnek, a tartásnak, az egyéniség kifejeződésének az életünk alakulásában döntő szerepe van. A jellemből adódó, belső fegyelmezett tartás ugyanis nagy erőt ad az élet nehézségei közepette, mert szilárddá, nehézségekkel ellenállóvá teszi a személyiségünket. A régi értelemben vett „jellem”, mint a kocsis a lovakat, úgy irányítja a testünket, lelkünket és egész életünket. Ezért kérem a Kedves Olvasót, hogy Weninger doktor úr gondolatait megfontoltan és figyelmesen olvassa el, mert megfigyelésem és tapasztalatom szerint, annak a mai korban is ugyanolyan nagy gyakorlati értéke van, mint a múlt század negyvenes éveiben volt. (Neszvedáné)

Jellem, mint az asztrológiai Nap szimbóluma:

„A szilárd, egészséget is kormányzó jellem csak egységes egyéniség mellett képzelhető el. Akinek lelke, belső világa a külső befolyások alatt teljesen átalakult, és nem őrizte meg gyermekkorának alapvonásait, azt elhajlott, tört egyéniségnek kell tekintenünk. Aki gyermekkorára úgy tekint vissza, mint idegen világra, abból hiányzik a teljes gerinc az egyenes, töretlen folytatás nagy ereje, és hihetetlen erőket biztosító lendülete. (Ez a gerincbetegségek lelki alapja, Neszvedáné)

A felnőttkor legyen nyílegyenes folytatása a gyerekkornak és megvalósítása a gyerekkor álmainak.

Érezzünk minden munkánkon, hogy ez az, amit csírájában meglátott a nyolc-tíz éves gyermek, és ami most megvalósul, annak meg kell valósulnia, mert az élet és hivatás törvényei, és a Gondviselés így akarták. A megvalósulásához kellett törekvés, kellett egyéniségünk fáradságos kifejtése, és önnevelése, de az irány bennünk volt, és mi követtük a szívünk (Nap szimbólum) szavát. Így találjuk meg a helyes egyensúlyt a szabad akarat és a determinista világnézet látszólagos ellentétei között. A jellem kölcsönzi lényünk szilárdságát, és az a szerepe, mint csontozatnak testi alkatunkban.

Keménynek kell lennie, de nem annyira, hogy makacssággá torzuljon. Legyen olyan, mint az acélból készült kard, amely hajlékony, de suhintás után azonnal visszapattan a semleges állapotba. Ha túl hajlékony, már mállóvá lesz, már nem jellem. A lelki tulajdonságok megszerzésénél és megőrzésénél legnagyobb művészet, hogy eltaláljuk a harmóniák és súlyok törvényét, egyensúlyát. Mindig az egyoldalú végletek szakadékai kísértenek. (ez nagyon fontos gondolata!!!) A túlzott merevség megkövesít, a túlzott laza lustává tesz. „

Test és lélek összefüggései a jellem alakításában:

„Hogy a fenti tökéletes harmónia szülte nyugalom és bizalom, célismeret és céltudat micsoda hatalmas befolyással van egészségi állapotunkra, az a test-lélek kölcsönhatásának ismerői előtt egy pillanatig sem kétséges. A szilárd jellem és egységes életvonal szinte átéri és befonja az egész testi szervezetet, tehát a legjelentősebb ideghatást biztosítja a szervek működéséhez. Az orvosi tapasztalat számtalanszor rácáfol az élettanilag jól megalapozott ismeretekre – mert gyakran győz a lélek, a test felett. Itt is érvényesül a magasabb elv, miszerint a lélek vezeti és felette áll a testnek.”

Hangulat:

„Egészségre ható lelki tényezők közül nagy szerepet kell tulajdonítanunk a hangulatnak. De sok visszaélés történik ezen a téren! A legtöbb ember nem ápolja hangulatait, hanem csak úgy fogadja, mint valami jövevényt. Rossz a hangulatunk, ha bal lábbal keltünk fel, vagy ügyvédi felszólító levelet hozott a posta; de jó, ha pénz érkezik a házhoz, vagy ha munkahelyén dicséretet kapott. Mindent a külső körülményektől teszi függővé. A hangulat mély regiszterei a búskomorság körül helyezkednek el: nyomottság, depresszió, kedvetlenség, szomorúság, unalom ülik meg a lelket. Ha túlzottan lefelé, akár felfelé kileng a hangulat, kóros túllépésről van szó. A melankólia és a mánia két jól ismert véglet, amely egyeseknél felváltva is mutatkozik, amikor roppant szélsőséges, kilengő és fel-alá csapongó hangulati élet kóros megnyilvánulásáról beszélünk. A két kóros véglet, a melankólia és mánia felemésztik a szervezet erőit is. Az egészséges határok között mozgó hangulathullámzás sem maradhat közömbös a vérkeringésünkre és egyéb életműködésünkre. A felsőbb regiszterek fokozzák, a mélyebbek hangulati világ csökkentik az életműködéseket. A nyomottság, a melankólia határát súrolók lehúznak és bénítanak. Csodálatos, hogy itt is mennyire fontos a már vázolt rugalmassági tényező. A közömbös kedélyvilág, a hangulattalan részvétlenség nyirkos és hűvös emberek sajátja. Az ilyen emberek szárazak, unalmasak, hiányzik belőlük a szín. Sovány élet az, amelynek még bánata sincs… A rugalmas, egészséges lélek élete lendületek, és szárnyalások között folyik. Hol nagyobb öröm fénye járja át, mosoly, kacaj testi tünetei között éli a magasabb hangulati regiszterek muzsikáját, hol elkomolyodik, és az élet sötétebb vizei felől fújó hűvösebb áramlat kapja el. De fel – és lefelé egyaránt vigyáz arra, hogy a rugalmasság elvét át ne hágja. Ne kapja el túlzó öröm és nagyított bánat, ne lépjen kóros hangulati határok felé, ahol elnyeli a fények és árnyak örvénye. Az egészséges határok között repdeső lélekre jellemző a hangulati egyensúly megléte, amit tudatosan ápolnunk, őriznünk kell!

A hangulat titkos forrásai nem a külvilágban vannak. A gazdag palotát ugyanúgy átjárhatja, mint a szegényes gondok látogatta vályogházat. A hangulat abból a belső tűzből származik, amely az izzó, forró isten- és életszerető lélek legrejtettebb erőforrása, ontja kifelé és tartja egyenletes lobogásban lángját. Ezt segíti a külső természet szemlélete, az éjszakai csillagragyogás, az alkonyi felhőkáprázat, tavaszi virágfakadás, egy nyári délután az erdő mélyén csak e belső tűz révén avatódnak nagy élménnyé és erőkké.

Akiből hiányzik ez a belső lobogás, az az ember részvétlenül halad el az előtte kiömlő szépségek mellett, annak nem mond semmi igézőt az élet… Fontos tehát e belső tűznek a felgerjesztése és ápolása. Ehhez értelmi és érzelmi kultúra, iskolázás kell. Ez az igazi nevelés célja és tartalma, mert belőle sarjad a lelkesedés, a csodálat, az érdeklődés, a kutató kedv stb. Fel kell hívni unos-untalan a figyelmet arra, hogy a lelket ébresztgetni, serkenteni kell, mert a legtöbb embernél alszik, és tüzeit eltemeti a hétköznapi élet kicsinysége és gondja.” (Weninger Antal: Az egészség testi és lelki forrásai, Szukits Kiadó, 2001)