Jelképek, analógia

Jelképek, analógia 

 

Mi az, hogy analógia?

Az analógia hasonlatot jelent, párhuzamos jelentést takar az egyes elemek között. Ez is az élet jelenségeinek a felosztása, csoportosítása, de nem a megszokott hétköznapi értelemben vett módon történik. A hétköznapi értelemben, fogalmakban gondolkozunk, amihez gyerekkorunkban szoktattak minket hozzá. Ez a fogalomkészlet a tudományos gondolkodásé, és lényege a mindennapi életben való tájékozódás. Ennek belénk vésődése az öt érzékszervünkön keresztül történik. Például: A tüzet megfogom, és az forró, megéget. Ez a fajta tapasztalati gondolkodás nem tud mit tenni a tűzönjárással, a különleges spirituális érzékelésekkel, mert azok nem megfoghatóak és nem objektíven mérhetőek.

„Az analógia tudományos megfogalmazásban a problémamegoldó gondolkodás egyik lépcsője. Egy felfogott szó, fogalom, jelenség stb. által kiváltott gondolat. Az analógia inkább valamely jelenség, összefüggés, alkalmazás felismert (megismert) hasonlósága, ami megoldandó problémánk változata, kulcsa lehet. Ebből a szempontból utalhat hasonló működésre, alkalmazásra, megoldásra, hasznosításra, stb. is. Mint hasonlóság átmenetet képez az egyszerű képzettársítástól az allegoriák, metafórák, példázatok felé. Az analógia a tudományos megismerésben igen lényeges szerepet játszik.”

Az analógiás csoportosítás egy csoportba tömöríti a tudományosan nem összekapcsolható dolgokat, például a Hold analógiájához tartozik az anyaság, a macska, a mágia, a folyadékháztartás stb…

Összetartozásukat inkább érzékelni lehet, mint hagyományosan tudományos módon igazolni.

Ezt a témát folyamatosan, az összes fejezetben az analógiák részletes megismerése során fogjuk megtanulni.

Világegyetem és a rend, ritmus

A Világegyetemben tökéletes rend uralkodik. Az égitestek szabályos ritmusban mozognak. Mindennek oka, célja, értelme van. Semmi sem történik véletlenül, minden pillanat az előzőből következik. A szabályos keringési ritmusnak köszönhetően az égitestek helyzete több ezer évre visszamenőleg, vagy több ezer évre előre is kiszámolható. Nem ismerjük a kezdetet, sem a véget.

A természet folytonos körforgása az évszakok váltakozásában, a nappalok és az éjszakák állandó ismétlődő helycseréje számunkra az örökkévalóságot jelenti, éppen úgy, mint a bolygók soha véget nem érő keringése az éltető Fény körül. Ezt az alapvető rendet, szabályosságot használja fel az asztrológia tudománya a személyek megismerésére, mert alapvetően erre való ez a tudomány.

Ha már ismerjük magunkat, akkor tudjuk is a lehetőségeinket a meglévő határainkon belül. Ne akarjunk olyanok lenni, mint más, hanem legyünk saját magunk. Éljünk teljes mértékben a saját személyiségünk hozta lehetőségeinkkel.

Bolygók, csillagjegyek

Hét úgynevezett ősbolygóval, három transzcendens bolygóval, tizenkét zodiákus jeggyel, sokféle fényszöggel dolgozik az asztrológia, ezért az ábra kifejtéséhez feltétlenül ragaszkodnunk kell valamilyen rendhez, amit a rendszerelmélet csoportosítása tesz lehetővé, anélkül, hogy elvesznénk a káoszban.

Asztrológiai képletünk kör formája

A horoszkóp kör formája a végtelenséget mutatja, a benne lévő bolygók helyzete pedig ennek a körfolyamatnak a pillanatképe. Mindenki személyes horoszkóp ábrája ennek az örök mozgásnak a születés pillanatában rögzített, kimerevített ábrája. Ránézve beletekinthetünk az akkor született ember órájába.

A horoszkóp szó szerint azt jelenti, hogy belenézni az órába. Ez az óra nem az idő múlását mutatja, hanem egy állapotot rögzít. Abban a pillanatban, amikor valaki megszületett, ilyen volt az élet minőségének analógiás összetétele. Rendkívül bonyolult dolog megérteni, és felfedezni ezt az analógiás összetételt, mert úgy, mint az ötös nyeremény esetén, a nyerés lehetőségeinek variációi, ez is sokszereplős összetételek bonyolult állása.

Jelképek

Az emberek korábban beleszülettek a hagyományba, mert a világban való eligazodáshoz szükséges tudásban összegződő tapasztalatot évezredeken keresztül szájról szájra, vagy éppen mozdulatról mozdulatra szűk közösségekben adták át. Az egészséges társadalom megbecsüli az elődök felhalmozott, megőrzött tapasztalatát, a régi hagyományokat, mert tudja, hogy meríthet abból. Az emberiség közös örökségébe tartozó hagyományok és szimbólumrendszerek ismerete és az analógiák meglátása újraéled, beépülhet a dinamikus mába, folyton változó jelenkori kultúránk része, sőt irányadó, a jövőt is alakítani képes magja lehet. (Csörgő Zoltán A szimbólumok szertartások szerepe a modernkori ember életében)

A technikai civilizációban élő ember nagyon ritkán figyel fel arra, vagy gondolkodik el azon, hogy egy-egy környezetében lévő tárgy milyen szimbólumokat hordoz.

A szimbólum egyfajta jel, jelkép. Metafizikai tartalommal ruházza fel a szimbólumot hordozó tárgyat, virágot, állatot. Képző- és iparművészek az elvont dolgokat ismert, látható dolgokkal jelenítik meg, a költők szimbólumokat használnak mögöttes gondolataik kifejezésére.

A vallások is sok szimbólumot használnak, a kereszténységben például Szent János evangélista szimbóluma a sas, míg a szüzesség szimbóluma az elefánt. A sas éles látású, fenséges röptű madár, mint ilyen igazán jól illik Szent Jánosra, aki magasröptű, metafizikai magasságokig emelkedő evangéliumot szerkesztett. Az elefántról az egyházatyák tartották azt, hogy okos, jó szándékú és legfőképp szűzies állat. (Valószínű, a nyúl sohasem lehetett volna a szüzesség szimbóluma.)

 

Elemek: Tűz, Víz, Levegő, Föld

A magyar ősvallásban az elemek közül a tűznek őseinknél különösen jelentős szerepe van; ez meleget ad és éltet. Ott van a születéskor, a házasságánál és a halálnál. A víz az élethez nélkülözhetetlen, ezért tiszteletük tárgya volt. A föld azon jótevő anya, amelynek méhéből minden ered, amelyben minden tenyészik, nő, gyümölcsöz, és amelybe minden visszatér. A lég (levegő, lehelet, szél, szellő, szellet, lélek, szellem) az istenség és az emberek közötti elem, illetve az istenségek, az emberfeletti lények eleme, régi nyelven: levegőég, amelyben jár a tündér és táncolnak a boszorkányok, repked a sárkány, a lidérc és a táltos paripa.

Az emberi hármasság szimbóluma

 

Szimbólum= Szünbolon, görög eredetû szó: jelt, jelképet fejez ki.

Test

A testünk, lelkünk temploma, ami a fizikai létben való életet teszi lehetővé. Óvnunk, ápolnunk, erősítenünk kell.

Lélek

A magyarok ősei a testet és a lelket megkülönböztették; erre utal, hogy létezett külön szó a lélekre és e kifejezés bizonyos kapcsolatban áll a lehelettel. A lélek továbbélésére utalnak a halotti torok és a temetési szertartások. Őseink szép mítosza volt, hogy a születésre várók lelke a túlvilágon az életfa ágán lakozik, onnét száll le a földi létbe, és a test halála után oda tér vissza.

Ezért megkülönböztették a testlelket, amely a testben levő minden élettani, szellemi, érzelmi és értelmi működés fogalma.

A szabadlélek, ami az egyénnek a testen kívüli megjelenési formája, második énje, amely alkalmilag el is válhat a testtől.

Az álomlélek, amely az embernek nem cselekvő állapotában (álmában) mutatkozik meg.

A halotti lélek a halál után a földalatti másvilágon tartózkodik, valamint a fejlelket, amely az ember fejében fészkel. E lélek-hit népünkben a mai napig él; ha meghal valaki, az ablakokat kinyitják, hogy megkönnyítsék a lélek távozását. Eger környékén fekete kendőt borítanak a tükörre, hogy a halott abban ne lássa meg magát, és az órát megállítják, hogy a lélek vissza ne térjen. A halott mellé odahelyezték használati tárgyait és pénzét. Szeged környékén egy öreg csizmadia fiának lelkére kötötte, hogyha meghal, egy botot és egy négykrajcárost tegyen mellé a koporsóba, mert a hídpénzt majd követelni fogják a mennyország hídján.

Léleknek többféle értelmezése van. Keresztény szempontból három részre osztható: az értelem, az érzelem és az akarat.

Ez megfelel a modern pszichológia elképzelésének is: kognitív (tudati), emoció (érzelmi) viselkedés. Az akarat a korai pszichológia kulcsszava volt.

Lélek- Szellem összefüggései

 

Először is lássuk a szó jelentését az ógörög nyelvben. A kifejezés a πνέω (pneo) ige tárgyas alakja, mint a magyar fúni-fújni, fuvallat esetében. Jelentése: lélegzet, lehelet

Fontos megfigyelni, hogy ez az embertől független légmozgásra utal. Ezt a szót, tehát a görögök a finoman lengedező szélre alkalmazták elsősorban.

A latinban a pneuma megfelelőjeként a spiritus szót használják. Ennek jelentése: fuvallat, lélegzet, sóhaj. A régi magyar köznyelvben az embereket lélekként tartották számon, például: száz lelkes falu.

Magyarul, hol érhető tetten a szellem az emberben, az ember működései között?

A lélek ugyanis nyilvánvalóan a lélegzetben mutatja meg önmagát, ahogy azt a szó jelzi is. Tudjuk, lelkiállapotunk elég nagymértékben jelződik lélegzetünkön.

A szellem fogalma 

Összeköttetés a szellemi világgal: szellem,- szellemes,- Levegő elem

Szellem kifejezését keresztény felfogás szintén három részre bontja: A kommunió – a közösség szerve, amelyen keresztül Istennel tudunk kapcsolatot teremteni; az intuíció – amely vezet bennünket a bennünk lévő élet szerint; és a lelkiismeret.

Figyeljük meg, mit is állít Jézus a szellemről. Azt mondja: akadálytalanul mozog, hangja hallható, de működése mégsem lehatárolható. Ez egy működésünkre igaz, mégpedig a gondolkodásra.

Gondolkodás

Halljuk a hangját, akadálytalanul közlekedik, nem függ testünk határvonalaitól és bármilyen messzi, távoli dologra is tudunk gondolni. Nincs olyan nagy vagy olyan kicsiség, amit gondolatban ne tudnánk megragadni. És ezek még csak a világ tárgyi mozzanatai, vannak, mint tudjuk elvonatkoztatott fogalmak is. Olyanok, mint barátság, szeretet, gyűlölet, rossz vagy jó, stb. Ezek pedig nem megfogható tárgyak vagy valóságok, mégis léteznek és hatnak. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy az ember képes, legalábbis szellemileg a teremtésre.

(http://magyartheologia.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=413248)