A horoszkóp összetevői

Nézzünk bele az órába!

A személyes horoszkópunk az egyetemes törvények emberre vonatkoztatott változata. Hasonlat alapon mutatja be az abban a pillanatban megszületett emberi lelket, melynek szellemi sajátosságait, fizikai tulajdonságait is tartalmazza.

A smaragdtábla leírja a kozmosz törvényeivel való együttműködés formáját hasonlati formában. A képzeletét, lelkét engedje szabadjára, és élje bele magát a világ keletkezésének misztériumába, a boldogság elérése érdekében figyeljen a részletekre is!

A horoszkóp alkotórészei a következők:

 Két fő tengely

A horoszkópábrát egy vízszintes és egy többé-kevésbé függőleges vonal négy részre osztja. A körből kimetszett vízszintes tengely bal pontja az úgynevezett Aszcendens, ami a születés pillanatában a keleti horizonton felkelő csillagjegy. Ellenpólusa a Deszcendens, a születés pillanatában leszálló, lenyugvó csillagjegy.

A függőleges tengely alsó vége az IC, azaz Immum Coeli , ami annyit jelent: az égbolt mélye.

A tengely felfelé mutató szára az MC, azaz a Medium Coeli (felül), más kifejezéssel az égbolt közepe.

 

Mi az Aszcendens?

 

Képletünk legfontosabb pontja, az a csillagjegy, amely a születés pillanatában éppen felkelni látszik a keleti horizonton. 1 nap leforgása alatt mind a 12 állatövi jegy áthalad ezen a ponton. Így az Ascendens csak a születési óra és perc ismeretében számítható ki.

Jelentése: személyes én, a külvilág ingereire való reagálásunk minőségét mutatja meg, és azt a benyomást jelenti, amit mi váltunk ki a külvilágból. Ilyen vagyok én, ilyennek lát engem a külvilág. Az Aszcendens minőségében fogjuk fel a külvilág ingereit.

Mikor a kisgyermek megszületik, ösztönösen az Aszcendense szerinti érzékelése lesz az elsődleges.

Az Aszcendens személyiségünk képzeletbeli festményén az alapszínt jelenti, amire rárakódnak a többi képletbeli bolygóállások, és a közöttük lévő, fényszögek alkotta harmonikus és diszharmonikus formák és színek.

Mi a Deszcendens?

A Deszcendens a mindenki mást, a külvilágot mutatja, ami párkapcsolat esetén az ideális párt is jelenti. Az ember számára a Deszcendens az engem kiegészítő világot, a Te oldalt, Ti oldalt jelenti.

Mi az Imum Coeli?

Csillagászati szempontból számunkra láthatatlan, a Föld másik oldalán helyezkedik el.

Asztrológia értelmében az ég alja, az éjszakai pont, a horoszkóp legsötétebb és legtitokzatosabb pontja. Ez a pont a IV. ház csúcsa, a család, otthon, haza, a gyökerünk életterülete. Kifejezi az „ahonnan jövünk” életérzést.  Pszichológiai értelemben a tudatalatti területének felel meg, ami kívül esik tudatunk fényén.

Az IC mutatja a tudattalan érzelmi világunkat (Immum Coeli = Az égbolt mélye!), a lelki énünket, a gyerekkorban mélyen bevésődő hatások közegét. Az IC az életfánk gyökere: a lelkivilágunk és az érzelmeink forrása. Ez a pont mutatja meg, milyen a bennünk élő gyermek. Ide tartoznak a családi jellegű, mély lelki kapcsolatok, a biztonságról és gondoskodásról alkotott első fogalmaink. Ehhez a területhez tartozik még a múlt, az otthon, a haza, de az élet alkonya is (életünk vége felé visszatérünk a gyökereinkhez). Itt kezdődik a IV. ház, amely pontosan ugyanezeket az analógiákat képviseli (akárcsak a Rák jegye és a Hold). Az IC-vel és a IV. házzal kapcsolatos bevésődött minták arra ösztönöznek minket, hogy a családalapításkor, illetve öregkorunkban a bevésődéseink szerint teremtsünk otthont.

Az IC a teremtő potenciálunk: létezésünk lelki motorja, az életenergiánk és fejlődési utunk alapja és forrása. Ezzel a potenciállal teremtjük meg a személyiségünket, és azt az egyéni módot, ahogy az élettémánkat megvalósítjuk.

Mi az MC?

Medium Coeli fogalma: „ahová tartunk” a X. ház csúcsa, az ég közepe, szemben áll az IC-vel.

Ez az életfánk koronája, a szellemi énünk, az önkibontakoztatásunk, az egyéni céljaink területe. Ez a jövő, a fejlődés iránya, a bennünk élő felnőtt. Ezzel próbálunk kitörni az eleve adott környezetből, és ezzel próbáljuk ellensúlyozni a lelkivilágunk késztetéseit (IC), gyakran a társadalmi szerep túlhangsúlyozásával. Az MC-hez tartozik a hivatás is. Ugyanezt az analógiát képviseli a X. ház (a Bak jegy és a Szaturnusz szintén): fejlődés, nagy feladatok, felelősség, teljesítmény. A sorsfeladatunk azt jelenti, hogy a sokszor visszafelé húzó ASC jellegzetességeit magasabb szintre nemesítsük az MC jegyének pozitív vonásaival. Ahogy a Királyi Útról szóló fejezetben is olvashatjuk, az MC jelöli ki az irányt, amerre haladva az ASC visszahúzó erejét át lehet minősíteni. Ugyancsak meg kell találnunk az egyensúlyt, az arany középutat az MC (szellemi én) és az IC (lelki én) között.
Az MC jelképezi azokat a kiegészítő tulajdonságokat, viselkedésmódokat és témaköröket, amelyekre szükségünk van ahhoz, hogy érettebb, fejlettebb szintre emeljük az IC-t.

A környezetünk elsősorban a Medium Coelit érzékeli bennünk, az Imum Coeli pedig leginkább lényünk rejtett, intim oldalát jelképezi.

Mi az a kereszt?

Négy legfontosabb életterület kezdőpontját jelenti.

Nem véletlen, hogy az ASC-DC, illetve az IC-MC tengely egy keresztre hasonlít. Mit jelképez a kereszt?

A vízszintes vonal (Aszcendens-Deszcendens)  az anyagi világ, a függőleges (IC-MC) pedig a szellem, a lélek és a hit szimbóluma, amely összeköti a földet az éggel.

Házak avagy életterületek

A tengelyeknél kezdődnek a római számmal jelölt kardinális házak, amik a 12 házból álló sor egy-egy negyedét bevezetik.

A függőleges vonal ideális esetben uralja, és kordában tartja az anyagot. A horoszkóp vízszintes tengelyét (ASC-DC) szintén megfeleltethetjük az anyag, a test és a földi világ síkjának, a nagyjából függőleges tengelyt (IC-MC) pedig a lélek és a szellem síkjának. A „testi ént” a „kapcsolati én” egészíti ki, a „lelki ént” pedig a „szellemi én.” Életünk keresztje abból áll, hogy mindkét tengely ellentétpárjai között harmóniát kell teremtenünk, egyfajta szintézist kell létrehoznunk. Ezt az egyensúlyt pedig nem lehet konzerválni: újra meg újra meg kell teremteni.

 

Bolygók, csillagjegyek

Hét úgynevezett ősbolygóval, három transzcendens bolygóval, tizenkét zodiákus jeggyel, sokféle fényszöggel dolgozik az asztrológia, ezért az ábra kifejtéséhez feltétlenül ragaszkodnunk kell valamilyen rendhez, amit a rendszerelmélet csoportosítása tesz lehetővé, anélkül, hogy elvesznénk a káoszba

Öt személyt jelölő bolygó: Nap, Hold, Merkúr, Vénusz Mars

Kettő sorsjelölő bolygó: Szaturnusz, Jupiter

Három transzcendens bolygó: Uránusz, Neptunusz, Plútó.

12 állatövi jegy. A tizenkettes a kozmikus rend és az üdvözülés szimbóluma. A tizenkettő a három és négy számnak a szorzata. Mint a harmadik és utolsó négyesség, a tizenkettes teljessé teszi az isteni rend megnyilvánulási lehetőségeit a Földön az Istennel való együtt-teremtés által.

 

Bolygók

 

A 10 bolygó gyűjtőfogalmába beletartozik a Nap és a Hold is, ami csillagászati értelemben, és a tudományos terminológiában természetesen nem bolygó, de az asztrológiában ezeket az égitesteket is bolygónak nevezzük, azért is, mert bár kitüntetett szerepet élveznek, de nem azért, amiért csillagászati értelemben nem bolygók. Az eredeti „planéta” kifejezés jobban tükrözi a valóságot, mint a magyar nyelvben meglévő „bolygó” szavunk. A Napnak saját fénye van, a Holdnak visszatükrözött. Ezért az asztrológiában őket a két fő világosítónak nevezzük.

Az antik világ asztrológusai hét szabad szemmel látható, vándorló égitestet tartottak számon, és rajzoltak bele a képletekbe. Ezért nevezzük őket ősbolygóknak. Ezek észrevehetően változtatják a helyüket a többi égitesthez viszonyítva, amelyeknek a mozgása egy emberöltő alatt sem igen érzékelhető. Ezért ezeket a mozdulatlannak tűnő égitesteket, állócsillagoknak nevezték el. A képletében névvel is meg van jelölve, de ezekkel nem nagyon foglalkozunk, kivéve, ha valamelyik nem áll képletének valamelyik fontos pontján.

A szabad szemmel is látható ősbolygók a következők: a Nap, a Hold, a Merkúr, a Vénusz, a Mars, a Jupiter, a Szaturnusz. E bolygók jelképisége összhangba hozható a naptári hét napjaival, a bibliai teremtés hét napjával, a szivárvány hét színével, a hét csakrával, hétfejű sárkánnyal, és egyéb mitológiákban, és mondákban található hetesszámú egyéb előfordulással. A hét mindenképpen ősi, ezotérikus szám. Az utóbbi három évszázadban a modern csillagászat felfedezett újabb három bolygót: az Uránuszt, a Neptunuszt, a Plútót. Ezek az úgynevezett külső, vagy transzcendens bolygók.

A Nap pályája az égbolton az Állatöv, vagy Zodiákus. Ez azokat a csillagképeket jelenti, amelyek előtt a Nap látszik éves útja során.