Az asztrológia a múlt tudománya?

Valaha az ember a természettől tanult, emiatt bölcs volt. Az ember elemi érdeke volt az őt körülvevő környezet minél pontosabb megfigyelése, megismerése.

Ennek bizonyítéka a természettel való együttműködés, melynek magyarországi megvalósulása ebben a videóban látható.

A 16. században és a 17. század első felében, Európában vallásháborúk pusztítottak. A helyzet a vesztfáliai béke és az angol polgárháború után stabilizálódott, a bölcsesség és a tudás forrását jelentő emberi kinyilatkoztatás elsődleges forrásában, a természetfelettiről és a hitről alkotott nézetekben zavar keletkezett, ami jelentős bizonytalanságot keltett az emberekben. Ekkor kezdődött az Értelem kora. Európa nyugati feléről jövő szemléletben a bölcsesség helyett az ész vált a fontossá, a bölcsesség elavult lett. Az adott természeti törvények és feltételek szerinti életmódot felváltotta a természet uralása, átalakítása. Megjelent a „haladás”, a valahonnan valahová fejlődés eszménye. Az ok- okozatok felfűzésével az okosság (gyakran okoskodás) előtérbe került. A természettől tanult bölcsesség ódivatú, komolytalan, ósdi lett, gyakran a gúny tárgyává vált. Nevetségessé vált, ha valaki bölcsen tűri a sors megpróbáltatásait, elfogadja, amit a sors számára kínál. Az ember „kiemelkedett” a természetből és a természet legyőzésére készítette fel magát. Az ész társadalmában a tudomány a király, melyben a anyagi elven alapuló tudás hordozói lettünk. A bölcsesség a természet elvére épülve egységesen szemléli a világot, míg a tudomány azt felosztja, részekre szakítja.

Okkultista ismeretek – így az asztrológia is – azon az elgondoláson alapulnak, hogy a világ oszthatatlan és osztatlan egység, amelyben minden dolog kapcsolatban van a másikkal, de ezek a kapcsolatok természete nem írható le az érzékszervekkel tapasztalt fizikai és időbeli kategóriáival.

Tehát:

Az asztrológia a természetből tanult bölcsességet tartja fontosnak. Egészlátó, képi, képzeleti. Számára a világ oszthatatlan egység, melyben minden élő és élettelen dolog kapcsolatban áll egymással. Egy láthatatlan erő rendet tart, amely minden élő és élettelen dologra egységesen vonatkozik.

A tudomány ok-okozati láncolatokkal él, melyben az anyagi, ember számára megfogható dolgokat tanulmányozza, amelyeket részekre szakítva figyeli, méri, vizsgálja.

Hasonlatos az okkult tudomány és a materialista tudomány ellentéte az emberi két agyi félteke működésének a különbségéhez.

Az emberi nagyagy – egymással szimmetrikus – jobb és bal felét értjük. Az agy jobb féltekéje irányítja a test bal oldalát, a bal a test jobb oldalát. A két félteke nem azonos módon működik. A bal agyfélteke felelős a beszélt és az írott nyelv, a logika (ok-okozat), a számolási képességekért és elvont, tudományos fogalmakért. A jobb agyfélteke a mintázatok és formák felismeréséért, arcvonásokra való emlékezésért, művészetekért, humorért, zenéért, táncért, képzelőerőért és a téri képességekért.

Ha szeretnénk magunknak szellemi, lelki és testi egészséget, teljesen egészet látni a világról, akkor az „ez is igaz, a másik is igaz” szemléletet kell magunkba építeni. A „vagy ez, vagy az” személet az egészségünk elvesztéséhez vezet, mert az egész valóságából csak az egyik oldalt fogadjuk el, ezzel lehasítjuk magunkból az egészhez szükséges egyik fontos összetevőt.