Asztrológia a kertben – a Hold, mint a változó anyaság szimbóluma és a kerti gyakorlat

A sokak által ismert vetési naptár az antropozófus Maria Thun  gyakorlati kutatásaival kezdődött a saját kertjében néhány tucat hónapos retekkel. A retkek ugyanabból a fajtából valók voltak, ugyanabba az ágyásba vetette, ugyanúgy gondozta őket, mégis nagyon eltérőek lettek. Némelyik erőteljes zaftos lett, mások kicsi és vékony, de dús leveleket növesztett. Megint mások hirtelen megnyúltak és a többinél hamarabb hoztak virágot. Más kertész sikertelen vetésre gyanakodva kidobta volna a termést. Maria Thun azonban tudni akarta, mi áll a jelenség hátterében.

Amit Maria Thun kísérletei során felfedezett, az a kozmikus erőknek a növények növekedésére gyakorolt egyértelmű befolyása volt, amelyet mindenekelőtt a Holdnak különféle csillagképekben való elhelyezkedése képvisel. Kutatásai szerint kedvező vagy kedvezőtlen időpontban végzett vetés vagy gondozás igen nagy hozamkülönbséget eredményezhet, a spenótnál 30, reteknél 40 százalékos eltérés is lehet! Ez összefügg a holdfázissal, a növekvő vagy fogyóholddal, holdcsomóval, a hold földhöz való közelségével vagy távolságával.

Megfigyelte azt, hogy a növény ereje fogyó holdnál a föld alatti részekbe húzódik vissza, ezek az időszakok alkalmasak a növényápolására, palánták kihelyezésére.

Metszeni csak növekvő holdnál érdemes, mert a növény ereje ilyenkor a föld feletti részekbe áramlik. Ez az időszak alkalmas az összes föld feletti termés betakarítására

/orokharmonia.webnode.hu/mezogazdasag/ezoteria-a-novenytermesztesben/vetesi-naptar/

„Az óceánokon, tengereken kialakuló árapály jelensége döntően kozmikus kísérőnknek, a Holdnak köszönhető, de kialakulásában kisebb szerepet a Nap is játszik. Bolygónkon egyszerre két-két helyen figyelhető meg dagály és apály. Az egyik dagályhullám mindig Földünk Hold felőli oldalán van, a másik ezzel ellentétesen. A Hold felé eső területeken a dagályhullámot a Hold tömegvonzása hozza létre. A két égitest közös tömegközéppontja nem esik egybe a Föld tömegközéppontjával, hanem a Hold felé található – természetesen még jóval a felszín alatt. Ettől a ponttól legtávolabb a Föld átellenes oldala lesz, így a másik dagályhullámot a Föld folyamatos forgása következtében fellépő centrifugális erő hozza létre.

Vajon miért van az, hogy a dagálymagasság nem állandó? Ennek oka a holdciklusokban keresendő. Első és utolsó negyed idején ugyanis a Nap és a Hold a Földhöz képest 90 fokos szögben helyezkedik el, így csökkentik egymás hatását, ezért az átlagosnál kisebb dagály, ún. vakár jön létre. Újhold idején viszont a három égitest egy vonalban van, ekkor a Nap és Hold hatása összeadódik, ezért az átlagosnál magasabb dagály figyelhető meg, amit szökőárnak nevezünk. „(sulinet.hu)

Ha elővesszük a józan paraszti eszünket, akkor beláthatjuk azt, hogy a tengerre ár-apály jelenséget adó , a női havi ciklust szabályozó Hold hat minden élőlényre, így a növényi életre is, nem csak az élettelen tengerekre, hiszen 70- 80 %-ban vizet tartalmaznak. Minél vizesebb az élőlény a Hold annál jobban képes hatni rá. Természetesen, az ember sem kivétel ez alól, hiszen víz alkotja testünket nagy részben.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük